Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.09.03

MÉDA: 13 ÉV BENSŐ ÚT (HOSSZÚ AZ ÚT HAZÁIG)

 

meda-kanape.jpg

 
MÉDA (rb.) és ASSI beszélgetése.......
© Damai (békés) Magazin és Program - 2017
 
MÉDA: Egyik nap azt meséltem valakinek, eltelt 13 év, s milyen sok minden történt azóta. 13 éves "caminón" vagyok túl, amely benső út, fejlődés. Noha sokat költöztem és utaztam (fizikailag), mégis úgy érzem, lelkiekben és szellemileg teljesen más emberré váltam. Te hogyan élted át az elmúlt időszakot? Miben fejlődtél? Mik az emberi tapasztalataid?
ASI: Nagyon sok mindent megéltem pont ebben a 13 évben. Voltam az elején teljesen a padlón - lelkileg és fizikailag, de aztán sikerült felállnom. Sok mindent tanított az elmúlt időszak, sok mindent elhagytam, ami ártott. Úgy vettem észre, az emberek is nyitottabbá váltak ez idő alatt. Mit gondolsz erről?
 
MÉDA: Érdekes, hogy ez az időszak mindenkinek próbatétel volt. Sokan mondják, hogy nagyon kemény esztendőket hagytak maguk mögött. A cél mindig az, hogy tanuljunk, fejlődjünk, és mindent pozitív energiákra váltsunk. Szeretetté formáljuk a nehézségeket. Én is voltam nagyon a padlón, több kapcsolatom is volt, amelyeket le kellett zárnom, és továbblépnem. Emellett, mint mondtam, sokat költöztem, láttam, tapasztaltam. Sokan voltak betegek, én is elég nehéz fizikai létet éltem meg. De úgy látom, mintha már kezdenénk ébredezni, kezdenénk változni. Olyan emberek nyílnak meg, akikről nem is gondoltam volna. Ugyanakkor számomra arra is jó volt ez a 13 év, hogy megtudjam, kik állnak mellettem, s kik azok, akik nem. Nem sok embert mondhatok el, akik igen, de Ők teljes mellszélességgel. Voltak, akik elhagytak, cserbenhagytak, s számomra ez is egy nagyon jó tanulság. Tanulság, hogy ki milyen. Ki mennyire segít a másiknak, avagy nem? Szerintem ez is kell a felnőtté-váláshoz, hogy megtudd, ki hogyan viselkedik emberileg, amikor nagy a baj. Van-e bennük humánum, együttérzés? Van ilyen tapasztalatod?
ASI: Igen. Sajnos sokan fordultak ellenem. Értem ezalatt, hogy átvertek, hátat fordítottak, miután már nem találtak hasznosnak. De az utóbbi időben megismert emberek már teljesen mást képviselnek, valamint sokkal nagyobb az érzelmi és értelmi intelligenciájuk. Talán ez köszönhető annak a rengeteg változásnak, ami zajlott. Szerinted ma már több a segítő és szerető ember?
 
MÉDA: Szerintem segítő és szerető ember mindig van. Az ember alaptermészete ilyen. Csak sajnos elfordultunk az eredeti REND-től, és nem azt követjük. De még él bennünk a vágy a SZERETET iránt, s érezzük, máshogyan lenne jó élni és cselekedni. Haladunk efelé. Nyílnak a csakrák, a SZÍVEK. Felsejlik valami régről. Ismerősen cseng a másik neve, a hangja. Kezdünk visszaállni a MINTÁBA, abba a nagyon tudott és ősi szférába, ami jó. Te mire emlékszel a tiszta állapotodból?
ASI: Hmm. Valamikor gyerekként elkezdtem olvasni a Bibliát, de megrémültem tőle, sőt, sírva fakadtam, hogy hogyan írhatnak ilyeneket Istenről? Mivel akkor még (és azóta megint) tudtam, hogy Ő nem olyan. Hanem: csak jóság és szeretet létezik a közelében. Én ezt tudom megemlíteni, de kíváncsi vagyok a Te emlékeidre.
 
MÉDA: Hmm......én is ezzel kezdem. Nehéz téma. Én arra emlékszem, amikor először a tudatomra ébredtem. Amikor teljes bizonyossággal tudtam, ki vagyok, mi vagyok. És az nem a testem, nem az a forma, amit látsz. Én egy "öregebb" szellemiség vagyok. Aztán furcsán álltam az emberek mellett, akik zokogtak egy temetésen. 5 évesen próbáltam nekik elmagyarázni, nincs halál. Amit látnak, csak a test elmúlása, ergo a Lélek, vagy az Önvaló, ami a valódi lényünk: nem múlik. Aztán arra is emlékszem, hogy nem értettem, miért kell mindenért papírdarabokkal fizetni (itt pénznek nevezik), hiszen minden van, minden adott, csak igazságosan kellene elosztani a sok ajándékot, amit kaptunk. A szeretetlenséget soha nem értettem, és a bántást sem. Volt, hogy megkérdeztem egy (vagy több) pedagógustól, árulják már el, miért bántják a gyerekeket, miért alázzák meg őket? Engem mindig “lázadónak” tartottak, mert mertem kiállni magamért és természetesen másokért. Én a SZERETET REND-jéből származom, de nem csak én, hanem mindenki. Hiszem, hogy így van. És azt is, hogy visszatérünk az Egységbe. Noha most semmilyen jel nem mutat arra, hogy efelé tendálnánk, mégis érzem a távoli (közeli) hazát. Bennem nagy a SZERETET-igény, s úgy érzem, ezt mindig igyekeztem kimutatni mások felé, az más kérdés, hogy ezt elég kevesen értik meg, elég kevesen tudják átérezni, elfogadni, viszonozni meg még kevesebben. De pontosan ezt kell (meg)tanulni - szerintem. Aztán arra is emlékszem (kicsi korom óta), hogy létezem egy másik testben. Mindig megkettőztem magam, és azt is tudtam, hogy Ő nem egy lány, hanem fiú, ergo vagyok valahol férfi testben is, aki olyan, mint én. Kb. 6 éves korom óta érzem, ha nem régebb óta. Nekem fontos, hogy mindig beszéljek erről, mert az egész Életemet meghatározza, és vezet. Erről nem lehet nem beszélni........
 
ASI: Valamikor én is tudtam, hogy kell lennie egy másiknak, aki megért, aki olyan mint én, de aztán ezt elfelejtettem.......Szerinted miért van az, hogy az Emberek elfelejtenek szeretni, miután leszületnek? Miért kell ezt tanulni, amikor itt van bennünk?
MÉDA: Ha az eredeti minőségünk szerint tudnánk létezni, nem kellene tanulni, mert úgy, ahogyan mondod, bennünk van, ergo evidens. De ugye nem ezt hozzák felszínre belőlünk, hanem a racionalitást. Azaz teljesen más készségeket fejlesztenek, mint ami igazán fontos lenne. “Tudsz-e rajzolni, számolni, olvasni, felelni, termelni, futni, kislabdát dobni, mosni, főzni, takarítani, gépeket beállítani, öltözködni, discóba járni, villogni, autót vezetni, repülőre szállni, okoskodni, fölényeskedni, pénzt szerezni, anyagi javakat birtokolni?” És ezekkel a dolgokkal megy el az Életünk. Holott ezeknek semmi közük a Valódisághoz, az eredeti, szabad minőségünkhöz. Sokkal összetettebbek vagyunk, sokkal gazdagabbak, nyíltak, emberbarátiak. De azt sehol sem kérdezik, mennyire vagy humánus, tudsz-e önzetlenül szeretni, akkor is, ha nem elégülnek ki a vágyaid? Hol láttál már olyat, hogy a SZERETET TANTÁRGYÁBÓL, VAGY AZ ELFOGADÁSBÓL érettségiznek a fiatalok? Sehol. Pedig, ha valaminek igazán értelme lenne, az ez. Nekem erre is nagyszerű volt ez a 13 év, hogy idáig eljussak. Hosszú az út hazáig.
 
ASI: Nagyon hosszú......Mi a következő lépés? Meg lehet-e mutatni az Otthon lényegét?
MÉDA: Ezt tesszük. Én ezt próbálom idestova: ezer cikkben, 130 hanganyagban, előadásban. Csak oda kellene rájuk figyelni, és persze magunkra is. Én most úgy érzem, nagyon fontos, hogy az ember rendezze a mentális, érzelmi Életét. Hogy egyensúlyban legyél. Ha nem tudod kialakítani a harmóniát, ha mindig “félrecsúszol”, rezignálttá válsz. Tanulni kell ezt is. S ha Te, vagy mi, nem vagyunk jóban Önmagunkkal, ha nem tudunk egyensúlyt teremteni, nem is tudunk annyi jót és szeretetet adni másoknak, hiszen a szenvedés a fájdalom jön át a munkákon. Ezért kell rendezni mindent, ami ezt elősegíti és rendben tartja. Más emberekké válhatunk, s más életet tudunk úgy kialakítani, ha minden és mindenki a helyén van. Ez az OTTHON.
 
2017. szept(ember) 3.

A témákat MÉDA (rb.) ajánlotta, aki a Damai (békés) Magazin és Program alapítója. A beszélgetések közzétételéhez mindkét fél hozzájárult, de fenntartják a változás, a fejlődés és a szemléletbeli (pál)fordulás jogát (is). A cikkeket tilos felhasználni, megmásítani, vagy forrásmegjelölés nélkül máshol közzétenni! © Minden jog fenntartva!   

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.