Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.07.20

MÉDA: 2018 KONTRA 1980

"Ma a kijelzőt simogatjuk, régen egymást......."

 
Találtam egy zenét, amely visszahozza a '80-as évekbeli érzéseket, amikor még nem volt telefon, csak az utcán. Nem volt színes tévé, csak fekete-fehér. Leo fagyit ettünk és tejbolti süteményt. Kétféle felvágottat lehetett kapni (a sulibüfében): parizert vagy olaszt. De még igazi volt a kakaó! Nyáron Bulgáriába mentünk, Wartburggal, és nem féltünk. Sátorban aludtunk, vagy a kocsi hátsó ülésén. Jó volt a cicanadrág, meg a csősapka…...az nem volt jó. Mindenkinek megünnepeltük a születésnapját, együtt! A szülők szendvicset készítettek, én "házi" színházat. Belépőjegyet: kockás lapból. Nem a "kirakat" volt a lényeg, hanem a JELENLÉT. (Alig volt kirakat......Röltex, Keravill.) Nem kértünk luxuscikket, csak mesekönyvet és MESÉT! Odafigyelést, törődést. Tekintetet. Farsangon jelmezekbe bújtunk, álarcokat készítettünk. Másnap levettük. Ma nem vesszük le. Nem "arckönyv" volt, hanem ARC és KÖNYV. Külön-külön. Azt sem tudtuk, mi az a virtuális lét?! Lepedőkből és párnákból építettünk "gunyeszt", vagy egész nap a játszótéren lógtunk, ahol nem volt játék. Max. egy mászóka és egy homokozó. Nekünk jó volt a kitaposott út és a négyágú fa (színtérnek), melynek üregébe szerelmes levelet rejtettünk el. Később nevettünk rajta. Egymáson is. Nagy szó volt a banán és a narancs. Ma is nagy szó, mert lassan megfizethetetlenek. (Ja, a narancsot ne emlegessük.) Volt munka, élet, megbecsülés. Ma is van: 20 óra munka, 4 óra élet (?), nulla megbecsülés. A szülők "kiváló dolgozók" voltak, én "példás úttörő". Ma nem vagyok példás, csak úttörő. Mert nem állok sorba. Nem igazodom. Nincsenek millióim. (Esetleg gépelt karakterben.) Anno fillérekből vettem magamnak fagyit. Puncsot és citromot. Ez volt a választék. Nem kellett más. (A mentásat utáltam.) Volt tavasz és ősz. Ma is van - ugyanazon a napon. “Bolond időjárás!” - mondjuk.....persze mindig az időjárással van baj.....(???) Éveket vártunk arra, hogy bevezessék az otthoni telefont. Kibírtuk. Aki fontos volt, azt felhívtuk az utcai fülkéből. DE FELHÍVTUK! Ma nem hívjuk fel, pedig zsebünkben az eszköz, gombnyomásnyira a név, szívünkben az önzőség. Ma a kijelzőt simogatjuk, régen egymást. (De jó volt....) Filmes géppel tanultam fotózni, hetekig vártam, míg előhívták és nagyították a képeket. Volt miért (kiért) izgulni. Egy-két csatorna élt a tévében, értéket közvetítettek. Ma ezer van, érték sehol. Fröcsögés, önmutogatás, közöny. “Bezzeg a mi időnkben!” Már én is ezt mondogatom majd' 40 évesen. Akkor sokkal kitartóbbak voltunk; a "MI" volt (a) fontos. Ma az "ÉN". "Törődj magaddal"......suttogják fülembe. Én mással törődnék! Talán megengedőbbek voltak az emberek; engedték, hogy szeressék őket. Ma megközelíthetetlenek vagyunk. “Sztárok, celebek, youtuberek”. Akkor egy profi szakember volt a sztár, ma egy mondvacsinált......(nem írom le). Romokban minden. Csak nem vesszük észre......(?) Egyetlen megoldás lenne: az egymásba kapaszkodás. Mint a “csíptetős moncsicsik”, úgy lógnánk egymáson! Ma "bólogatós kutyát" játsszunk vagy paprikajancsit. Esetleg mindkettőt. Már nincs felvonulás (május elsején), azaz van, de az másról szól (és nem május elsején). Anno egy férfi és egy nő volt a család alapja. Ma a nők férfiak, a férfiak nők, vagy fordítva? Már én sem értem.......pedig próbálom megfejteni miért eme zűr és káo(sz)? Jobb volt a ‘80-as években? Jobb. Határozottan. Én kiegyensúlyozottabb voltam. S talán jövőképünk is élt. Ma azt sem tudom, mit eszem holnap. (Vagy csak éppen annyit.) Papírt gyűjtöttünk az iskolában, ma a mi papírjainkat “gyűjtik” (....jó kis iskola....). Lassan már külön szekrényt kell venni a hivatalos iratoknak. “Bürokrácia, ridegség, elfordulás.” Ez a jelszó. Néha nincs kedvem kimenni az utcára. Pedig anno ott éltünk. Mert lehetett. Jó volt találkozni. Volt kultúrmozi, matiné, vándorcirkusz, céllövölde, kakasnyalóka, vattacukor és lufi.....nézzük csak! Cirkusz most is van, de sajnos nem vándorolnak.....maradnak még vagy négy évig. Nyalóka? Én nem ny@lok. Ny@ljon, aki akar! A többi meg úgyis olyan, mint az üres léggömb. Tartalmatlan. Semmi sem változott.....? Szépen lassan épül le minden. Mi is. Veszítünk fényünkből, veszítünk erőnkből. És már a kijelzőm is megkopott........
© méda rb. - damai (békés) program - 2018
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.