Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.03.05

MÉDA: ALÁZAT (ÚT A MEGVILÁGOSODÁSHOZ)

 

Azt hiszem, a legfőbb, legfontosabb út és tulajdonság, LEHETŐSÉG a megvilágosodáshoz, az alázat. Addig, amíg az Ember nem élt át szélsőséges helyzeteket, amíg nem éhezett, nem fázott, nem voltak kemény küzdelmek az Életében, nem fogja elérni ezt az állapotot, mert nem fogja értékelni a VAN-ságot, az Életet. Az Ember alaptermészete olyan, hogy mindenből sokat és nagyot akar. Amikor kicsit és keveset kap (ami szubjektív), megijed és összeszorul a gyomra. Úgy érzi, neki több jár, vagy nem annyi, amennyit birtokolni szeretne. Pedig ilyen nincs. Nincs olyan, hogy valami jár! Eredendőn semmi sem jár, hiszen minden, ami VAN, így az Élet is: ajándék és kiváltság. Lehetőség a fejlődésre, a Szeretetre. De nem csak egymást kell szeretnünk, hanem a Létezést magát. Azt, hogy vagyunk. Köszönetet és Hálát mondhatunk, ha valamit kapunk, ha valamit elénk tár az Élet. De semmiképpen sem követelőzhetünk. Akik lemondanak az anyag(i)ról, akik megelégszenek a kevéssel, Csodát élnek át, mert megtanulják értékelni a VAN-ságot, a maga létezésében. És nem akarnak többet, nem akarnak mást. Nekik, nekünk elég az EGY. Az alázat azért vezet a megvilágosodáshoz, mert abban a pillanatban, hogy megérezzük és átéljük, milyen a "semmi", a "nyomor", a "nélkülözés", a "szegénység", a "fájdalmak", át tudjuk érezni a másik Ember, a másik élőlény sorsát, ügyeit. Ha valakit sokat bántottak, biztosan az elesettek mellé áll, azaz: ALÁZATOT gyakorol. Megérti, hogy minden létezés célja: a segítségnyújtás és irgalom. Amikor mindenki előtt fejet tudok hajtani, megvilágosodtam. Amikor tisztelem az Életet magát, és benne mindent, ami fellelhető. 

Az alázat gyakorlása nagyon fontos. Fontos, hogy szembesüljünk. Okuljunk. Hogy tudjuk, miről is szól az a színdarab, amelynek mindannyian részesei vagyunk. Ha felemeljük az éhezőket, ha szeretjük az elesetteket, alázatot gyakorlunk, mert Isten Gyermekein segítünk, mert az Életet magát tiszteljük. Azt az alkotást és milyenséget, amelyet valaki, valamikor létrehozott és működtet. Hiszen ehhez is nagyon sok energia kell. Nem megy magától. Komoly munka és feladat a Létezés fenntartása, főként energetikailag, főként figyelemmel. Hiszen mindig pontosan figyelni valamire, azaz összpontosítani, fárasztó. Pedig a Létezés folytonos, tehát: állandó TÖRŐDÉST igényel. És SZERETETET. Hiszen, ha valakit szeretünk, figyelünk rá. Mert fontos a Létezése. Az Életet SZERETETTEL, azaz figyelem-energiával lehet fenntartani.

Az Emberek nemigen szeretik egymást. Könnyebb a rosszat, a negatívat látni, mint megkeresni a JÓT. De ez nem visz előre. Nem visz előre az acsarkodás, az irigység, a gőg, csak az ALÁZAT. Aki nem fejlődik, aki nem akar változni, attól elveszik a testet, a földi létet. Majd megpróbálja legközelebb. Sokan szeretnének FÖLDI testekben létezni, pontosan azért, hogy fejlődhessenek. A Föld jó gyakorlópálya, mint egy osztályterem. Ide azért jövünk, hogy TANULJUNK, nem azért, hogy anyagilag gyarapodjunk. Szellemi Kincseket gyűjt az, aki örökre tervez. Tehát a létezésünk értelme a szolgálat gyakorlása, elsajátítása, amihez mély alázat kell. S, ha ez megvan, megvilágosodunk. Azaz, világossá válik számunkra minden. Az, hogy miért vagyunk, kik vagyunk, mi az Élet értelme, mit kell tennünk most, s mi lesz ezután. Egységében tudjuk szemlélni a Világot. Egyformának látunk mindenkit. Nem fogunk többé különböztetni. Ezért kell megismerni mások Életét, ezért kell szemlélni (tanú-állapot), hogy rájöjjünk, mennyi gond és baj van, és mi milyen sokat tudunk tenni azért, hogy ne így legyen.

 

14:44 :)         

méda rb. heart

https://www.facebook.com/damaimagazin/   

http://www.meda2.eoldal.hu/

http://www.meda.eoldal.hu/

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.