Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.03.03

MÉDA: ANALÓGIAKUTATÁS

 

Az Emberi Élet arról szól, hogy analógia után kutatunk. Keressük a Velünk hasonlót, azonost, egyneműt. Lehet, hogy tulajdonképpen ezért vagyunk testben. Hogy megtaláljuk. Mert benne voltunk az eredeti rendben, ahol minden EGY. Olyan állapotban, ahol nem volt szétszakítottság, ahol minden és mindenki együtt létezett. Jó is volt. Biztosan szebb és békésebb éra lehetett, mint a mostani. Ezért tehát újra és újra megpróbáljuk, lejövünk ide, emberi alakba bújunk, mert már van kezünk és lábunk, tudunk gondolkodni, kérdezni és felelni. S tudunk küzdeni. Sokféle analógiával találkozhatunk. Érezhetjük magunkat azonosnak egy tárggyal, egy Emberrel, egy hellyel. Ismerős lehet az érzés, mintha Önmagunkról adna képet. Tükör, amelyben saját magunkat szemléljük. Szerintem analógiából, ugyanolyanból csak EGY van. A többi "optikai csalódás". :) Amikor gyerekek vagyunk, keressük azt a személyt, aki ugyanolyan, mint az ÉN, azaz megkettőzzük önmagunkat. Először magunkkal azonos neműre várunk, mert azt hisszük, hogy ez a másolat külsőleg is ugyanolyan, mint mi. Élhetünk is ilyen személyekkel, találkozhatunk is, de később rájövünk, hogy a dualitás nem erről szól. Mert minden kiegészíti egymást.

Ha egypólusú rendszer lenne, nem szakadtunk volna szét. S nem kellene megtalálni a velünk egyezőt, mert EGY lényként léteznénk. Vele. Azaz, visszafordulnánk Önmagunkba. Mivel minden szétáradt, keresünk. Keressük azt, aki hozzánk tartozik. Aki a részünk. Aki ugyanolyan. Ha ez így van, nincs elkülönülés, csak látszólag, hiszen egy aurában élünk. Ami tág. Mégis összeköti, egy helyen tartja az analógiát. Mert igazán nem az számít, hogy valakivel a külső tükörképünk egyezzen, attól még nem leszünk ikrek. A benső rendszer, a felépítettség a mérvadó, az az energetikai struktúra és lelki összetettség, amely mindennél erősebb. Ez kovácsol össze, ez az, ami azonost képez. Amikor tudatunkra ébredünk, érezzük, valami nem stimmel, valami hiányzik. Hiányzik belőlünk egy darab. Egy olyan rész, amely mindig bennünk él, bennünk van, kívül nem látjuk. Szerencsés az, aki hamar találkozik ezzel az illetővel - fizikailag is. Ezért hát felfedező útra indulunk, hogy megleljük, megtaláljuk az analóg részünket. Sokszor érhetnek csalódások, mert utunkba kerülnek olyanok, akik már majdnem azonosak velünk, azaz hasonlóak kicsit, vagy nagyon, de nem ugyanolyanok. Mert abból csak egy van. Egy párnak csak egy másik fele van. Ilyenkor esik szer-elembe az Ember, mert azt hiszi (téved a lélek), hogy a másik felét látta meg. Sok Emberre mondhatjuk, hogy a párunk, pedig ők nem azok. Gyanús az ügy, mert nem analóg velünk, így mindig lesznek nézeteltérések. Ha valami nem egyforma, nem is lesz EGYET-értés. 

Analógiát kereshetünk tárgyakban, helyekben, művészeti ágakban és alkotásokban, mindenben, ami él és van. Ezeket esetleg gyűjthetjük, műveljük, vagy elutazhatunk oda sokszor. Nekem ilyen Tihany. Úgy érzem, azonos velem az energetikája, a szépsége, a nyugodtsága, a misztikája, szenvedélyessége. Ezért majdnem minden évben elmegyek oda.......Na, de. Ez sem hoz végleges megnyugvást, hiszen egy tájjal, egy hellyel, vagy egy tárggyal nem tudjuk megjeleníteni az Istenit, az EGY-et. Nem tudjuk megfogni, nem tudjuk magunkévá tenni. Vagy csak átmenetileg. De az Ember nem átmeneteket keres, hanem örökségeket. Ezért vágyunk analógiára, ezért vágyunk (az) EGY-re. Mert szeretnénk REND-ben élni. Egy olyan EGY-ségben, ahol minden RENDEZETT, nyugodt, evidens. Valószínű, hogy nagyon hosszú utat járunk be, míg megtaláljuk a másik felünket. Nagyon sok küzdelemmel jár a folyamat. Lehet, hogy minden egyes leszületésünk szükséges ehhez, s a legutolsó Földi lejövetelünkben találunk Őrá. Hiszen, ha megtörténik az EGY-ség, a visszatérés az EGY-be, már nem lesz szükségünk többé Földi alakra, mert már nem két félben létezünk - visszatérek az első mondatomhoz: ezért jöttünk. 

A testek választanak el, nem a LÉLEK. A LÉLEK nincs félben. A LÉLEK egy. Ha egybekerül ez az energia, energetikai rendszer, bizonyára megsokszorozódik az erő, "dupla" lesz. Aztán átalakul egy egyedülálló milyenséggé. EGY csak két, teljesen azonosból lehet. Azokból, akik hajszálpontosan ugyanolyanok. A 99%-ot nem lehet egyesíteni, mert mindig hibázni fog valami. Hiányozni fog az az 1%. Nekem több ilyen találkozásom volt, amikor azt hittem, hogy "majdnem", de mégsem. S teljesen mindegy, hogy milyen nemű az illető. Nem Őket kerestem, nem Ők voltak velem analógok. Mert a teljesen EGY-et megérzi az Ember, pontosan tudja. Ismeri. Ezer éve. Hiszen magunkban hordozzuk egymást. Ezt az analógiát. Ha eljutunk egy magasabb tudatszintre, felismerjük, bevonzzuk. Nem lesz kérdés, hogy Ő-ÉN az, akivel szembesülünk. Ha ismerjük magunkat, a másikat is; a másik részünket. Az analógiakutatás - számomra -  erről szól. Otthonos érzésről. Nyugalomról. Emelkedettségről.  

 

méda rb.heart

https://www.facebook.com/damaimagazin/

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.