Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.04.07

MÉDA: EGYOLDALÚSÁG (NEM) HAZÁJA

 

Számomra - ennyi idő alatt -  nyilvánvalóvá vált, hogy az egyoldalúság hazájában élünk. Éldegélünk. Mert túl jó életnek ezt nem lehet nevezni. Egyoldalú kapcsolatok, vagy nem kapcsolódások, elfordulás, kihasználás jellemző. Ez az a hely, ahol az Ember mindig csak ad és ad (vagy inkább folyamatosan elvesznek tőle), de viszonzást soha nem kap. Nem látni az értelmet. Nem lehet érezni, miért maradjunk. Eltelt idestova 40 év - nekem. És még mindig ugyanott tartunk, ahol a part szakad. Kíváncsi vagyok, ha mindezt külföldön tettük volna meg, mivé válhattunk volna.......? (Külföld, belföld......egy Föld van.) Tudom, nagyon sok Ember gondolatát és érzéseit fogalmazom meg. De még mindig itt vagyunk, és várjuk, hogy változzanak a dolgok. Nem vesszük észre, hogy nem fognak. :) Mondom ezt nevetve, vagy mosolyogva, hiszen lehet, hogy nagyon naivak vagyunk. Lehet, hogy olyan dolgokra várunk, amelyek nincsenek. Ha az Ember rossz kapcsolatban él, szakít, és továbbmegy. Ha kihasználják a munkahelyén, és csak alamizsnát adnak neki, akkor is. Ha nem szeret egy bizonyos lakókörnyéken élni, elköltözik. Mi - vajon - miért maradunk? Miért vagyunk még mindig itt, és áldozzuk fel magunkat olyan dolgokért, ügyekért, amelyek meddők.......Itt az idő elgondolkodni ezen. Ha valami nagyon régóta nem megy, nem működik, tovább kell menni, és meg kell próbálni máshol.......(?) Lehet, hogy ott SZERETETTEL fogadják mindazt, amit adni tudunk, s nem elvárásként, erőszakkal ránk kényszerítve. Ezt nem csak ma érzem. Érzem körülbelül 20 éve. Amíg fiatalok vagyunk: hiszünk. Ám eljön egy pont, mikor tisztán és éberen kell látni, figyelni, s belátni azt (ami) nem megy. Itt nem. Mi a megoldás? Hogyan varázsoljunk élőhelyet ott, ahol nem lehet, vagy nem engedik?

Nekem is számos ötletem volt/van, hogyan lehetne jobbá tenni helyeket, életeket, feladatokat. Nem, hogy örültek volna neki, elutasították. Sőt. Hüly@nek nézik az Embert, ha változtatni szeretne. Azt hiszem, nem lehet jót tenni, mert itt nem ez a cél. Mi a vágya, álma ennek az országnak? Az állampolgároknak a Béke és a Nyugalom. Tudom. Akik kihasználni, kizsigerelni jönnek ide bennünket, azoknak az anyagi profit, ezt is tudom. Nem kell bemutatni. Sajnálatos, hogy itt nincs megbecsülés. Hogy engedik tengődni az Embereket, és ezzel együtt elveszíteni. Ha igazi SZERETET élne, nem lennének ilyen problémák. Akkor nem el-, hanem IDE szeretne jönni mindenki, ami nem mellesleg: gyönyörű hely. Számomra nonszensz, hogy komoly szakemberek nem tudnak normálisan megélni. Nonszensz, hogy vannak éhező Emberek. És sorolhatnám, mennyi probléma van, amit azért nem oldanak meg, mert akkor nekik kevesebb jutna. Azt hiszem, ezt a helyet nem lehet OTTHONNAK nevezni. Én nem érzem magam komfortosan nagyon régóta. Van helyette félelem, gyomorgörcs, mi lesz holnap? Mi lesz ezután? Mondják és kérdezik ezt olyanok, akik már nagyon sok mindent letettek az asztalra, akik sokat ADTAK mindenkinek, mégis ők vannak a legkilátástalanabb helyzetben. A művészek sorsát sem kell bemutatni. Szinte senki nem tud megélni abból, amire született. Mindenkinek el kell vállalnia valami hozzá nem illő, megalkudott helyzetet, hogy itt tudjon maradni. Életben tudjon lenni. Ha egyoldalú a viszony, és nincs másik oldal, mire várunk - tulajdonképpen? Miért nem ott kamatoztatjuk mindezt, ahol SZÜKSÉG van ránk?! És nem csak a pénzünkre. Mert az nincs. :) Azt szoktam mondani, sok pénzem van mások zsebében. Mert az Ember mindig csak másoknak "csinálja", magának soha. Másoknak "rabszolgáskodik". Szolganép lettünk, valljuk be, akik gyárakba menekülnek, ott termelnek. Termelik az adót, termelik a hasznot, nem maguknak. Maguknak biztosan nem. SZERETETET nem "termel" senki. SZERETETET nem állítanak elő sehol.

 

méda rb. heart 

https://www.facebook.com/damaimagazin/  

damai-lehet-jo.jpg

 

  

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.