Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.03.23

MÉDA: ISTENI REND, EMBERI KÁO(SZ)

 

Isteni rend, Emberi káo(sz)........most elmondom, miért van káosz a Föld nevű bolygón. Vizsgáljuk meg a különbséget. Nézzük meg, mi lehetne, s ahhoz képest, hogyan élünk most? Az Isteni Rend szerint nincs magántulajdon, minden KÖZÖS. Az emberi káosz szerint minden egyéni, azaz: "csak az enyém". Kisajátították az Isteni ajándékokat, amelyeket Ő mindannyiunknak szánt. Mint a jó testvéreknek, úgy kellene osztoznunk rajtuk; mindenkinek jutna elegendő. Hiszen így lett tervezve, szer-vezve, szer-vezetve. A szer: Istent, az isteni törvényeket jelöli, tehát, Ő vezet. Ő a fő. Az Isteni Rend szerint nincs elkülönülés, mindenki egymásért él, egymást segítve. Az Emberek többsége szerint, mindenki maga tehet a gondjáról-bajáról, s mindenkinek egyénileg kellene megoldania. Az Isteni Rend azt mondja, létünk kiváltság, célja a fejlődés, nem az anyagi gyarapodás, ami elterjedt. Isten szerint nincs halál, csupán átmenet, mi utazók vagyunk és tanúk, akik szemlélődéssel, okulással jobb belátásra térhetnek. Az emberi gondolkodás, vagy nem gondolkodás azt mondja, az Ember tehetetlen, sorsa elrendelt, elszenvedő alany. A REND nem ezt mintázza, nem ezt hirdeti. Ha Önmagunk felé fordulunk, ha elindulunk - végre - befelé, megismerhetjük az alappontokat. Azokat az egységeket, amelyekből felépül a Világ. A Világ tehát bennünk van, minden a mi szellemi elképzelésünk, közös ügyünk. Az Emberi káo(sz) szerint nincsenek közös sorsok, nincs összefogás, csak "gubbasztás", és a "fejünket homokba dugás"- effektus. Ha már itt tartunk. A szexu@litás nem testi örömszerzésre, vágyaink kielégítésére szolgál, hanem az Isteni Egy-ség megjelenítésére, harmóniára és rendre. Ezt két azonos, felelősségteljes Ember képes elérni (Ők tehetik meg), akiknek egyforma az érték-rendjük, azaz mindenben (szellemi-lelki) értelemben EGY-et, az eredendőt képviselik.

Létezésünk alapja a segítségnyújtás. Ahhoz, hogy észrevegyük, hol van SZÜKSÉG, nyitott szemmel és szívvel kell járnunk, bármerre megyünk. Nem szemellenzős "sapkában".......Aki elmegy egy nyomorult, nehéz sorsú mellett, aki nem nyújtja kezét, nem emel, nem etet, tanulnivalója több lesz, mint annak, aki humánus, emberbaráti. Hiszen minden belőlünk indul. Ha magunktól nem jövünk rá, mit kell tenni, hogyan kell jótékonyan élni, megtanít a Rend és a Fegyelem, azaz olyan élethelyzeteket kapunk (adunk saját magunknak), amelyek rávezetnek, rámutatnak az irgalom fontosságára. Ha önszántunkból nem segítünk, segít majd az Élet. Tükröt tart elénk, hogy megmutassa, mit érünk a saját mag(unk) nélkül. Ezután már mindennapos és természetes mozdulat lesz számunkra: az adás, az odafordulás, a nyújtás, az adakozás, áldás. Lényegi különbség az is, hogy a SZERETET-ben nincs viszonzás. Ha szeretek valakit, nem kell, hogy viszontszeressen, nem várom el, nem kérem, nem követelem. Nem gondolom, hogy én (csakis az ÉN) személyemtől lehet Boldog a másik, de ha úgy kívánja, az én boldogságom az övé. Az is elvárás (ami a szeretetben nincs), ha azt akarom, hogy velem együtt örüljön, akkor, amikor én gondolom. Úgy, ahogyan én szeretném. Ha SZERETEK, szabadon teszem, szabadon hagyva a másik lény érzéseit (nem manipulálva), időt és teret biztosítva számára. Nem sajátom ki. Mindenki önmagáé. Egy gyermek sem a Szülőé. A gyermek Önnön létezéséé. Akik tanítani jöttek, felmutatni egy újabb lehetőséget. Ezért kellenek újabb és újabb generációk, hiszen már más tudati szinttel érkeznek, frissebb életrecepteket tálalva. Csemegézhetünk belőlük, követhetjük az éteri étterem utasításait, magunkat fiatalítjuk meg, gondolatiságban, előremenetelben, szellemi érlelődés tekintetében. Ezért érdemes figyelni a körülöttünk lévő történéséket, nem csupán a saját házunk táját. Minél több dolgot engedünk be, annál színesebb milyenség tárul elénk és belénk, amelytől igazán gazdagnak érezhetjük magunkat. No, lám. Ez is másfajta személet, mint az Emberi hit. Hiszen itt az dívik, hogy egy Ember papírdaraboktól és mulandó tárgyaktól lesz tehetős, vagy attól, hogy a KÖZÖS JÓBÓL többet szakít ki magának, elvéve másoktól a kincseket. Lelki gazdagságnak semmiképpen sem nevezhető ez a magatartásforma, hiszen másokat megfosztani és ellehetetleníteni: bűn. Mindenki kapott elegendőt, azaz EGYET, a TÖBB nem jár, a TÖBB mindig hamis. Az EGY-ben rejlik a megváltás.                      

Az Isteni Rendben nincs káo(sz). Nem ismeri, kidobja, kiveti Önmagából, mert olyan magas szinten rezeg, él és cselekszik, hogy az itteni alapfogalmak rendezetlenségei fel sem érik. Más a tudatosodási mechanizmus, más erkölcsök szerint működik, aki a magasabb frekvencia-állapotot követi. Érdemes kutatni. Érdemes elsajátítani. Az Ember azért él zűrben, mert elszakadt Önmagától. A REND bennünk rejlik. Nem kívül keresendő. Az Isteni Minta Szívünket szövi át. Minden benne lelhető fel, amiről azt hisszük, az Égben "ugrál, forog és száll", s közben felfelé mutogatunk. Nem felfelé, hanem befelé, Önmagunk irányába kell irányítani az ujjainkat. Az összeset. Mi tehetünk arról, hogy itt tartunk. Mi vagyunk a Világ fájdalmának okozói. "Én vagyok az, aki megteszi, aki nem teszi, aki megy, aki nem megy." Vállalom a felelősséget mások sorsa iránt, a létezés állapotáért. Ha odaállok, ha mellé szegődöm, megmenthető - személyes erőnkkel sokat adhatunk, Fényt vihetünk, gyógyíthatunk. Ehhez először energetikailag kell más irányt vennünk, kiűzni magunkból a sötét erőt, az egót, az akarást, és TISZTÁN lépni. Hittel. Kedvvel, kedvességgel. Szerető odaadással. Ha ilyen lényekké avanzsálunk, örül az Univerzum, mert látja, megérte teremteni. Megérte létrehozni mindazt, amire azt mondjuk: ÉLET. 

Azt hiszem, talán, remélem, látható, vagy érezhető a különbség. S az is, mennyire nem errefelé tartunk. Mi lesz így? "Hogy lesz a?" Pedig már olyan sok jelet kaptunk. Olyan sokszor figyelmeztettük magunkat. Mégis.......megyünk, egyre megyünk. Vagy nem megyünk semmire. Meg kellene állni, vagy elindulni? Mi a jobb? Kérdések halmaza talál meg minket minden nap. Összetett és bonyolult rendszer ez. Pedig olyan szépen megfejthető és kikódolható. Csak nem azokkal a dolgokkal kellene foglalkoznunk, amelyekkel nap mint nap..........egyetlen gombnyomás a válasz. Egyetlen SZÓ a megoldás. SZERETET. HIT. ISTENI REND. Egyet jelent. A káoszban benne van "káo" (K.O.). Azaz, annyi. End. Vége. Szerintetek meddig tartható fent ez az állapot? Ez a minőségnek nem nevezhető összevisszaság? Ha kaptunk egy sablont, miért nem aszerint, annak mentén vágjuk ki papírból a többi létezőt? Miért nem az Isteni Rendet másoljuk? Örök kérdés. Van még tanulnivaló. Ezért vagyunk - többek között - emberi formában. Mert még nem tértünk meg. Nem értünk HAZA. Nem találtuk meg az utat. Vándorlók vagyunk. Pedig az ajtó bennünk van. 

  

méd(dh)a rb. heart

https://www.facebook.com/medadamai/

https://www.facebook.com/damaimagazin/

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.