Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.03

MÉDA: KLASSZIKUS SZERETET-PROGRAM

 

HEURÉKA! Van bennem egy másik REND-SZER, aminek a neve SZER-ETET. Én ezzel a SZER-ETETTEL is tudok táplálni! Vele is együtt lehet élni! És mennyivel jobb lenne! Nem erre vágyunk mindannyian?
 
ASSI és MÉDA (rb.) beszélgetése..........
 
ASSI: Tegnap arról beszéltél, szerinted nem igazán működik jól az a rendszer, amiben élünk, és ezért nem is érezzük jól magunkat.........
MÉDA: Szerintem ezt nem lehet REND-szernek nevezni, hiszen nincs rend. Káo(sz) él, elégedetlenség van a Földön. Rend bennünk lehetne, ha ki tudnánk alakítani, de ehhez az kellene, hogy visszatérjünk a klasszikus felálláshoz. Ahhoz, hogy ne legyenek szélsőségek. Ne legyen az, hogy ma “ezt” gondolom, holnap “azt”. Legyen egyensúly - az érzelmek terén (is). Az jut eszembe, hogy szinte már semmiből sincs KLASSZIKUS felállás. Nincsenek igazi közösségek (közös-ÉG), kevés az a CSALÁD, amely még nem szakadt szét. Mindenki külön lakásokban él, egyedül. Anno több generáció is együtt tudott létezni. Még a "dédi" is ugyanott lakott, ahol a legkisebb unoka. Annak idején még mi is le tudtunk ülni egy asztalhoz, voltak közös ünnepek, volt SZERETET. Legalábbis így emlékszem vissza. Ma nincs. Vagy alig. Mert KÉT EMBER sem tud leülni egymással SZEMTŐL-SZEMBEN, s nem tudjuk elmondani, mit érzünk, mit gondolunk, mit szeretnénk - igazán. Ez lenne az ALAP. A családi lét (megteremtése) a legelső, legfontosabb (érzelmi) biztonság (lehetne)......erre sok minden felépíthető. Például egy új Világ. Mondjuk, egy klasszikus.
 
ASSI: Mit sugall számodra az a szó, hogy klasszikus, anélkül, hogy megnéznéd, mit jelent?
MÉDA: Számomra eredetiséget jelent. Alapot. De jelent valamiféle kódot, programot. S mi az eredet? A SZERETET. (Még rímel is.....) Az a REND-állapot, amelyből származunk, s amely szerintem az ember valódi természete, valódi volta. Az ember a Szeretet-Rendjéből jön. Ez a MINTA bennünk van. Belénk van ültetve, kódolva, csak elő kellene ásni, meglelni, felfedezni. HEURÉKA! Van bennem egy másik REND-SZER, aminek a neve SZER-ETET. Én ezzel a SZER-ETETTEL is tudok (tudnék) táplálni, vele is együtt lehetne élni. És mennyivel jobb lenne! Nem erre vágyunk mindannyian?
 
ASSI: Hogyan lehet felépíteni egy ilyen programot? Miképpen lehetne elindulni?
MÉDA: A program adott. Belénk van táplálva. És nem csak bennünk él, mindenhol. A természet mutatja meg legjobban, hiszen annak van REND-je. A Nap sem kel fel "össze-vissza". Mindig ugyanolyan, mindig egyenletes. Az, hogy ilyen szélsőséges az időjárásunk, azért van, mert mint mindenbe, ebbe is “belenyúlt” az ember, mert már megint, és mindig azt hiszi, ők jobban tudnak mindent. Pedig dehogy. Az egész emberi létezés ki van találva, meg van SZER-V-EZVE. Vezetve van, irányítva, egy sokkal intelligensebb minőség által. Nevezzük bárhogyan. Tehát a program él. Csak el kell indítani, meg kell nyomni azt a bizonyos START gombot, és elindulhat minden, ami jó és építő. Ezt a “gombot” együtt kellene megnyomnunk, együtt kellene útjára indítani a Szeretet programját. Na és persze, futtatni......a számítógépes programokat is futtatni kell (nem értek hozzá, de mindig ezt mondják...) Futtasd a programot! Ez azt is jelenti számomra, TÖRŐDJ VELE. Fogadd el. Nézd meg! Vizsgáld át. Gondold meg. Kutakodj. ÉREZZ!
 
ASSI: Milyen részei lehetnek ennek a programnak? Hogyan és miből épülhetne fel?
MÉDA: Ezt kutatom. Ezt próbálom fellelni. Ezt a MINTÁT, ezt a SÉMÁT ültetem el, és ennek adok egy keretet, egy formát: a MÉDA és a Damai (békés) Magazin felületein. Ez nem passzió, nem valamiféle hóbort, vagy unaloműzés, hanem komoly és fontos feladat. Nem akarok nagyképű lenni, és azt mondani, hogy ez a küldetésem, ámbár, miért ne mondhatnám?! Engem ez éltet, ez a dolgom, a hivatásom, a feladatom. Én sokkal (de sokkal) többet akarok kihozni az Életből, mint azt, hogy házam legyen, meg autóm. Nekem ezek nem életcélok, nem feladatok. Az én munkám az, amit nap mint nap végzek, amit most már óráról-órára megjelenítek.
 
ASSI: Igen, az látszik, hogy egyre többet dolgozol, eszméletlen az a mennyiség, amit megjelenítesz! Nem mondják, hogy “állj le”? Hogy ez már sok?
MÉDA: Nekem ilyet senki sem mondhat. Nem engedem. Nem az Ő Életük, hanem az enyém. Amíg más nyaral, vagy vásárolgat, én dolgozom. De én erre tettem fogadalmat. Mi mást tehetne az Ember, ha ilyen “programmal fut?!” Számomra elismerés, ha azt mondják, megszállott vagyok. Aki ezt nem látja, nem érzi, vagy nem érti, ha nem közösek az érzések és a szándék, annak nincs helye ebben. Mellettem sem.
 
ASSI: Neked ez nagyon fontos lehet, ha mindent feladsz ezért a munkáért........
MÉDA: De mit ad fel az ember? Az unalmat? A dőzsölést, a hamis élvezetek utáni hajszát, ami egyébként “beledöngöl az anyagba”, s kezdhetünk mindent elölről? Engem ezek közül már egyik sem érdekel........jó, nem mondom, azért nekem is vannak elképzeléseim, hogy munka után, mit tennék szívesen.......csak ezzel az a baj, hogy én oly’ annyira el tudok ebben úszni, hogy abból elég nehezen tudnék újra “magamhoz” térni, mivel én nem 100, hanem 1000%-kal művelek mindent. Vagy “igen”, vagy “nem”. Máshogyan ezt nem lehet. És az Élet nevű program is ilyen. A SZERETET is. Hiszen, ha műveljük, akkor tegyük REND-esen. És látod, itt is visszatér a REND szó, mint olyan. Akkor mi a jó? A REND. A béke és a nyugalom állapota. Ami - egyelőre - nincs.
 
ASSI: De volt........
MÉDA: Volt. Igen, volt. Még én is emlékszem rá, pedig nem vagyok még annyira “öreg”. Emlékszem arra, hogy az általános iskolás éveimben (‘80-as évek) harmónia élt. Szerettünk suliba járni, minden megvolt, aminek lennie kellett. Olyan más volt a miliő, annyira más volt az ember komfortérzete........ma meg?! Mindennap hajsza, hogy túléld, hogy kipipáld, hogy megvalósítsd. Nincs egy perc nyugtod. Minden nap ki vagy “úgymond” zökkentve ebből az ISTENI-állapotodból, lényedből, el vagy térítve a LÉNYEGTŐL, a lényegi bensődtől. Mert mi lenne a LÉNYEG? Az összetartozás. A humánum. Az adakozás. A jóság. A Béke. A Szeretet. Ezek NEM elcsépelt szavak. Azért beszélünk róla ennyit, mert nincs, mert hiányzik! Kiveszett. Eltűnt. "Hol van?" S miért hagytuk, hogy idáig süllyedjünk? Hogy idáig fajuljanak a dolgok? Hol romlott el? Mikor? Nem vettük észre? Csak úgy éltünk a vakvilágban, s közben minden, ami jó volt, minden, ami szeretet volt, széthullott? De ezt meg lehet (és kell is) javítani, lehet korrigálni. Pontosan ezért vagyunk itt. Én ezért vagyok. Azt hiszem. Tudom.
 
Készült: 2017. augusztus 3.

A témákat MÉDA (rb.) ajánlotta, aki a Damai (békés) Magazin és Program alapítója. A beszélgetések közzétételéhez mindkét fél hozzájárult, de fenntartják a változás, a fejlődés és a szemléletbeli (pál)fordulás jogát (is). A cikkeket tilos felhasználni, megmásítani, vagy forrásmegjelölés nélkül máshol közzétenni! © Minden jog fenntartva!   

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.