Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.02.26

MÉDA: KRISZTUSI ANALÓGIA

 

Manapság sokan érezhetik úgy, hasonló utat járnak be, mint Krisztus. Először is azért, mert a Szeretet nem veti szét a bolygót. Családtagok fordulnak egymás ellen, vagy nem törődnek a másikkal, a munkahelyeken kihasználnak és megaláznak, különböző szervek büntetnek ártatlanokat, őszintétlenség és árulás él a párkapcsolatokban, Szülők hagyják el gyermekeiket, s ha nem gondolkodunk úgy, ahogyan mások akarják, kizárnak, bántalmaznak, kinevetnek. Ezek után, merjen valaki idejönni erre a "csodás" Földre. De, ha már itt vagyunk, valahogyan el kellene töltenünk az Életünket. Lehetőség szerint Békében. Valahogyan ez nem megy, mert valaki mindig megzavarja a nyugalmunkat. Vagy Otthon, vagy az utcán, vagy az ügyeinket intézve. És ez még mind semmi. Szinte senkiben sem bízhatunk. Ezért szenved az Ember. Szenved, mert nem talál Szeretetet. Sehol. Krisztusi analógia az üldözöttség. Amikor valaki megpróbál jót tenni, s felszólal, vezeti a többieket, biztosan ellene fordulnak. Megint egyedül maradtunk. Aki Tükröt tart, aki szembesít, azt nem nézik jó szemmel. Mi lehet az oka? Miért nem kell a makulátlan? Vajon, hányan érezzük ugyanazt, amelyről most írok? Hol a határ? Van-e?

Sokféle bántalmazás ér(het) egy Embert. Lehet szóbeli és/vagy fizikai. És lehet elhagyás, nemtörődömség, csúfolás, irigység, megalázás. Nehéz mindenen túltenni magunkat. Talán, nem is lehet. Nem csoda, ha annyi terapeuta van, ha annyi módszer létezik arra, hogyan tartsuk itt a Lelkünket, mit tegyünk azért, hogy ne hagyjuk itt végleg ezt az eszeveszett helyet. Múltkor azon gondolkodtam, milyen kemény lehet az Élet, ha születésélmény-feldolgozó kezelések is vannak. Ha már a születésünket, a létezésünket sem tudjuk feldolgozni, vagy csak nehezen, régen rossz. Legszívesebben az Ember - néha - nem lenne, vagy nem itt. Krisztus is sokat szenvedett, pedig tudta, mi vár rá. Tudta, hogy az Emberek, mit tesznek vele. Mégis jött és segített. És mi is megyünk. Akkor is, ha "kővel dobálnak". Akkor is, ha nincs megértés. Ha nem lehetünk amellett, aki mellett szeretnénk. De azért felkelünk, s HISZÜNK. Hiszünk abban, hogy változni fog valami, vagy ha másban nem, legalább abban, hogy kibírjuk a holnapi napot is. 

Az analógia mindig azonost jelent. Jelenthet ugyanolyan (vagy hasonló) sorsot, fájdalmat, ügyet. Lehet, hogy mindenkinek van szenvedéstörténete. Lehet, hogy mindenkiről lehetne írni egy-egy könyvet, mert olyan erős, releváns, tanulságos Életutak léteznek. Folyamatosan kutatom a szeretetlenség okát. Azt, hogy miért tértünk le a helyes útról, miért nincs összefogás? 777 cikken vagyok túl, több, mint 1500 oldal, másfél millió karakter, de még mindig nem fejtettem meg az alap okot. Nem értem a végéig. Lehet, hogy mindenkinek éreznie kell azt a fájdalmat, amit Jézus élt át? Azt, hogy nem figyelünk rá, hogy nem értjük, nem érezzük, mert nem fordulunk oda őszintén?! A szeretetlenség jobban fáj, mint a magány. Az, hogy nincs rendben a bolygó Élete, hogy nem boldogok az Emberek, szomorúsággal tölt el. Jó lenne mindezt orvosolni, de hogyan? Van-e globális, egyetemes megoldás, megváltás?     

Ez is egyfajta azonosság. Hiszen változni, változtatni mindenki képes. A gondolatainkkal van baj. Azzal, hogy nem akarunk váltani. Nem akarunk új szemléleteket. Ragaszkodunk a rögzült, rögzített dogmákhoz. Pedig az idő múlik. Lehetőség nem adódik új. Szajkózzuk a régit, félünk és görcsölünk, pedig lehet, hogy aki az ajtón kopogtat: JÓ! Új Ember. Új Élet. Ezért kell a nyitottság és a figyelem. És Önmagunk megismerése. Tudnunk kell határainkat, de a végtelenségünket is. Azt, hogy bármire képesek vagyunk, és minden megoldható, csakis rajtunk múlik. 

Talán erre is tanított minket a Mester. Az Önhitre. Ne függjünk mások akaratától. Ne függjünk, s ne akarjunk. Csak Szeressünk. A Szeretet magas szinten rezeg, minden átformálható vele. Ismerni kell összetételét, be kell mutatkozni neki. Érdemes Őt tanulmányozni az elkövetkezendőkben. Egy Élet sem elég rá. Fontos a szerkezeti felépítése. Fontos a milyensége. Hogyan hat? Hogyan formál? Hogyan tudjuk áramoltatni?

Szeretné(n)k a Szeretet Mesterévé válni. Szeretném, ha sokan követnék. Ha felépítenénk számára egy utat, létrehoznánk egy programot, amellyel megmutathatnánk, mit tud. Mire képes. Az önzetlen segítségnyújtás is tananyag lehetne, vagy az igazmondás. Lennének erények, amelyek az Emberi Szolgálat, az ittlét szépségét példázzák. Mindenki örülne. Mert ezek olyan képességek, amelyeket bárki, akárki elsajátíthat. Hiszen mindannyiunkban rejlik. Csodákra vagyunk képesek. Ha megértjük fontosságát. Megértjük, hogy nem véletlen az analógia. Valamit tanít. Valamiért létrejött a sok szenvedés. Talán azért, hogy rájöjjünk, nincs is rá igazán szükség. Hiszen miért lenne? Fájdalom nélkül is szép az Élet.

 

méda rb. heart

https://www.facebook.com/damaimagazin/

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.