Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.02.27

MÉDA: SZÜLŐI KÖTEL(ESS)ÉG - ELHAGYOTT GYERMEKEK

 

Mindig csak arról beszélünk, mi a dolga, mi a kötelessége egy Gyermeknek a Szülővel szemben. Arról viszont kevesebb szó esik, mi a helyzet fordítva? Mit kellene, vagy mit nem kellene tennie egy Szülőnek a Gyermekével? Egy gyereknek kötelessége tisztelnie a Szülőt - mondják, de azt soha, hogy a Szülőnek is tisztelnie kellene a gyermekét, mindegy, hány éves. A gyermekek (akik lehet, hogy nem is gyermekek, csak kisebb testben vannak) TANÍTÓK, azért jönnek ide, hogy TÜKRÖT tartsanak. Hihetetlen, hogy milyen lángelmék léteznek a Földön, egész fiatal korban megváltó gondolataik és tetteik vannak; ismerik az Önzetlen Szeretetet. Feltétel nélkül tudnak adni. Sokat beszélgettem fiatalokkal, rengeteg interjút készítettem iskolásokkal. Tapasztalat, hogy a Felnőttek nem mindig bánnak jól velük. Lenézik, lekezelik Őket, magasabb rendűnek képzelik magukat csak azért, mert Ők "idősebbek". Pedig tudjuk, hogy nem a test kora számít. A Lelki érettség a fontos. Ahogyan mondtam, egy ötéves gyermek is lehet guru, és egy 80 éves is lehet még fejletlenebb, tapasztalatlanabb Lélek.

Egyik kedvenc MAGYAR filmem: az "Adj király katonát!" Nagyon jól példázza, milyen sors vár azokra, akiket elhagytak, megaláztak, bántalmaztak a Szüleik. És erről sokszor nem beszélnek, nem beszélünk. Én sem nyitom ki a számat, pedig lenne miről beszámolnom. Nem csak a Családban értek atrocitások, nemtörődömségek, gúnyolódások, hanem az iskolákban és a munkahelyeken is. Az említett magyar filmben a főszereplő egy olyan fiatal lányt alakít, akit elhagytak a valódi Szülei. Ezért kénytelen gyárban dolgozni, és megélni, ahogyan tud - 16 évesen - szeretetlenségben. Nem csak anyagi nehézség EGYEDÜL megteremteni az Élethez szükséges feltételeket, főleg Nőként, hanem LELKILEG is. De ezzel ki törődik manapság? Vannak olyanok, akik örülnek, ha a gyerekük minél előbb "eltűnik" Otthonról. De akkor minek hozták létre Őt? Kérdezem...........

Menjünk sorba. Nagyon sok művészt ihletett meg az APA- / ANYAHIÁNY. Több fontos mű született ennek kapcsán, legyen az film, irodalom, színház, képzőművészet, zene. Nekem is voltak olyan ismerőseim, akik azért nem tudtak normális párkapcsolatot, vagy bármilyen interakciót kialakítani, mert gyerekkorukban sérültek. Nem tehettek róla. Egy gyermek soha nem tehet azért, mert megverik, vagy elhagyják a Szülei. Elszenvedők, áldozatok. Akik ilyen SORS-ban élnek, biztosan nagyon sérülékenyek, érzékenyek, mély gondolkodásúak, és nem szeretnék, ha az Ő családjukban is előfordulna ugyanez. Azt hiszem, Ők tudják igazán milyen az IGAZI SZERETET, KÖTŐDÉS, KITARTÁS, ÖSSZETARTÁS és SZÖVETSÉG, mert pont ez az, ami hiányzott.

Nagyon sokan élnek nevelőintézetekben, diák- / leányszállásokon, olyanok, akik felé nem néznek évtizedeken át, vagy soha. Vannak, akik próbálják megtalálni a Szüleiket, de NEM-leges választ kapnak, azaz NINCS FOGADTATÁS. És olyanok is, akik noha egy fedél alatt élnek, mégsem kapnak figyelmet, érdeklődést. Az ÉRDEKLŐDÉS hiányzik. Egy Szülő miért nem kíváncsi a Gyermeke valódi ÉNJÉRE, LÉNYÉRE? Egyszer azt olvastam valahol, a Szülőnek kötelessége lenne, hogy MENTORA is legyen a gyermeke számára. Hiszen Ők akartak gyermeket - magukból. Ők hozták létre. Nem csak "megcsinálni" kell - bocsánat! Fel is kell(ene) nevelni. De nem úgy, hogy majd megnő magától. Meg kellene kérdezni, hogy ki van a másik szobában? Ki az az ÉN, aki tulajdonképpen belőlük van, tehát őket is mintázza. Aki nem kíváncsi a saját gyerekére, saját magára sem kíváncsi.

Mit tehet az Ember, ha ilyen körülmények között él? Mit tehet akkor, ha nem talál Társra a Szülőben? Ha nem viszonozzák érzelmeit? Szociológiából is tanultuk, hogy az Ember első és legfontosabb intézménye a CSALÁD. Lenne. De EGÉSZ Családok kevés helyen léteznek. Szerintem, aki nem tudja megteremteni az ÉRZELMI BIZTONSÁGOT a gyermeke és a Családja számára, ne vállaljon ilyen feladatot. Nem kell mindenkinek gyermek, főleg nem olyanoknak, akik nem tudnak TISZTELETTEL bánni egy másik, érző lénnyel.

Nagyon sok szülő a saját akaratát próbálja ráerőltetni gyermekére. Vagy azt, ami neki nem sikerült - anno. Azért kell ilyen-olyan szakmát választania, tanulnia egy gyereknek, mert a szülő is azt műveli, vagy neki nem jött össze. Halló! A gyermek egy másik lény, egy másik személyiség, nem ugyanolyan! Szabadon kellene döntenie mindenről. S ha döntött, támogatni kell(ene). Azért Szülő a Szülő. Ezt a hivatást választotta az, aki gyermeket (egy másik EMBERT!) hozott lére. Ha vállalta, FELELŐSSÉGGEL JÁR. Komoly döntés egy másik LÉNYT Világra hozni. Nagyon nem szeretem, amikor valaki úgy gondolja, kizárólag 18 éves koráig felelős a gyermekéért. Nem! Örökre! Forgattam egyszer egy 102 éves hölggyel, aki minden nap főzött és mosott a 80 éves fiára, semmit sem kérve cserébe. Na, igen. És az anyagiak. Anyagilag is segítenie kellene egymást, sőt, mindenhogyan, hiszen ez az Élet igencsak nem egyszerű műfaj. Elhagyni könnyű. Elbújni még könnyebb. Vállalni a felelősséget azért, amit megteremtettünk - az lenne az Igazi Emberség és FELNŐTTSÉG. Ki emeli fel azokat, akiket otthagytak, elhagytak? Ki gyógyítja meg sérüléseiket, amelyeket egy Életen át sem tudnak feldolgozni?! 

Úgy érzem, el kellett ezt mondanom. Tudom, sokak nevében beszélek. Vannak olyanok is, akiket felnőttként ért fájdalom. Szerintem mindegy, hogy gyerekként, vagy később élik / éljük át  - mindezt. A kérdés: miért nem tudunk örülni egymás létezésének? 

 

méda rb. heart

https://www.facebook.com/damaimagazin/

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.